2013. szeptember 20.

Kritikák

Love Camp

Mivel a fejlécet én csináltam, így arról nem igen tudok véleményt alkotni... kívülállóként miden "alkotásom" szörnyű szóval, ha neked tetszik az a lényeg. A fejlécet viszont állítsd olyanra ami megfelel a blogod méretéhez, mert így elvágja az oldalt lévő lány képét. A háttér tetszik, igazából a színek többsége harmonizál, megvan az összhang mindenben. Én egy kevés kéket hiányolok, esetleg a bejegyzések címének színe lehetne olyan, de ha nem az sem tragédia. A bejegyzések szövegét egy árnyalattal állítsd sötétebbre, hogy ne olvadjon annyira bele a háttérbe. Lehet nálad tökéletesen látszik, de tapasztalatból mondom: ahány monitor annyi változat :')

California Gurls

Igazából én az egész blogot megváltoztatnám. A fejlécet mivel nem te készítetted, így nem is akarok senkit sem megbántani, de nem lett egy főnyeremény. A szöveg választás és a képek elhelyezése sem sikerült mesterire, és az a szövegszín .... mármint citromsárga? Nos hát nem szép, még a fehérrel sem.  Mivel a fejlécen te személy szerint nem is változtathatsz, így akkor következzenek amiken igen! A sablon választással kezd, a legjobb az egyszerű. A hátteret, nem is tudom mire kellene átállítani, talán sárgásra, ha már a fejlécen is az van. A blogon a többit is e köré rendezd... a címek lehetek egy kicsit díszesebbek, valami citromos árnyalattal.... a bejegyzések maradjanak egyszerűek, és az oldalmoduloknál a szereplők képeit át kell szabni!

Mivel azt írtad csak a történetről kérsz kritikát, így bajba vagyok, hisz inkább a kinézettel  kapcsolatban tudok értelmes vélemény alkotni... hihetetlen nagy rajongással imádom a könyveket, így valószínűleg még kritikusabb is vagyok az átlagnál,  ezért is írtam, hogy a történetet csak érintőlegesen tudom véleményezni, de akkor essünk neki.

Az érzésem miközben olvastam a részeket igazság szerint az volt, hogy a főszereplő egy depressziós, önsajnálatba menekült, életunt leányzó... Nekem az ilyen emberek sosem voltak szimpatikusak, pedig bátran kijelentem nekem is volt elég bajom a világgal... A történet igazából elég valószerűtlen és gyakori, vagy hogy értelmesebben fogalmazzak: egy hamupipőke modern verziója, csak sokkal mélyebb depressziós gondolatokkal fűszerezve. Olyan egyszerűen nincs, hogy valakit annyira utáljon az egész világ, mint őt. Nagyon-nagyon sok az önsajnálat és szegény Árvina utálata. Az alap ötletet értem, hogy szeretnéd bemutatni mit élhet meg, de egy kicsit túl "játssza" Árvina a szerepét. Sokkal élvezhetőbb lenne, ha nem minden mondat/cselekedet irányulna ellene. Csak egy minimális visszafogottság kell, csak egy leheletnyi pozitívum egy-egy nappal kapcsolatban, hogy reálisabb képet kapjunk. Még ha valakinek rossz napja is van egymás után pl. 3-szor, akkor is a 4.-napon történik vele egy csöppnyi jó. Csak egy mosoly, egy köszönöm, vagy bármi ami talán a sok rosszhoz képest eltörpül, de mégis említsd meg, mert egyszerűen kell ahhoz, hogy az olvasó élvezni tudja. Ettől függetlenül ól írsz, szinte már valószerűen és megéri folytatni... lehetőleg az élet naposabb oldala felé húzva.

Infinity†
Tökéletes tökéletes-tökéletes. A színek szokás szerint csodálatosat, a visszafogottság is olyan vibráló. Írnék ha lenne miről, de csak annyit mondhatok nagyon szép muka! :D

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm Crystal!:) Megyek szerkesztgetni,küldök linket,ha kész.:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen a kritikát, nagyon jól esett:D
    IR*

    VálaszTörlés